Ez csak egy nyúlfarknyi anyag lesz, hiszen a készülék csak minimálisan különbözik a minap bemutatott R/16-tól. Szokásunktól eltérően most közreadjuk az összes, általunk talált adatot, így mindenki maga olvashatja, hogy e masina miben tér el az R/16-tól.
Ezt a beszámolót még annak idején írtam, amikor ideiglenesen kísérleti használatra megkaptuk a hatvan méteres sávot. A minap véletlenül rábukkantam erre az anyagra, és gondoltam, talán szélesebb körben is lehet érdeklődés a tapasztalataimról. Nos, itt következik egy rövidke kis leírás… 🙂
Folytatás “Visszaemlékezés a hatvan méteres sávra – HA5CLF István írása” »
Ha sok jó ember összejön, akkor abból általában kedvező dolgok szoktak kisülni. Így volt ez tegnap is, amikor ugyan nem ezt terveztük, de mégis remek munkát végeztünk a birtokunkban lévő Zil-131-es híradóautón. Sok kép és kevés szöveg következik. 🙂 (A fényrajzokon látható amateurtársak felsorolása balról-jobbra értendő.)
A magasban HG6PTZ Tomi és HA7PTY Ptyesz, alul HA5TBN Dani, HA5OGR Lajos és HA7EO Attesz. A főszereplő TA-19-es árboc már vízszintesen hever a bodega tetején, míg jobbra a földön a két, kiegészítőket tartó láda szemlélhető
Mai napig nem tisztázott, hogy a Magyar Királyi Honvédség jelzéssorában meddig tartottak az R/számok. Mi számos előadásban és írásban is jeleztük, tévedés azt hinni, hogy az R/15-el lezárult a sor – olyannyira, hogy bizonyos források alapján R/18-ig terjesztettük ki az adatokat. A HTI könyv vitán felül álló eredetiségű, s abban az R/17 jelenti a záróakkordot. Ugyanakkor a kiadvány utolsó oldalai között egy magányos, az anyagba sehogy sem beilleszthető lapra bukkantunk. Ez egy hordozható nyolc kilowattos berendezés leírásának eleje. Persze nem állítjuk, hogy ezt titulálták R/18-nak, de a HA8BDE Dénes Om által korábban már bemutatott mozgóadóra (Soldatensender) talán ráillik. Jó lenne, ha előkerülne a többi hiányzó oldal is, hiszen akkor tisztázhatnánk a homályt – de szerintünk erre csekély az esély, mert (tudtunkkal) e HTI könyvek bár egy sorozat részeinek tekinthetőek, mégis csak egy példányban születtek.
Az R/16 kapcsolása a HTI 1943-as könyvéből
A minap bemutatott R/9-hez hasonlóan ez sem apró rádióállomás volt, s rá is igaz, hogy mind a neten, mind a katonai híradással foglalkozó könyvekben akad némi zavar arra nézve, hogy mit is tekinthetünk valójában az R/10-nek. Mint sokszor és számos helyen leírtuk, velünk céltalan vitatkozni, mert a tények (esetünkben az 1943-as kiadású HTI könyv) magukért beszélnek. Márpedig ha oda a korban rigorózusan azt írták, amit, akkor innen felesleges kétségbe vonni az adatokat. Utalunk itt például a reprádiók kapcsán más fórumokon kialakult polémiára, ahol egyesek a nyilvánvaló fényképek és leírások ellenére is kötik az ebet a karóhoz, hogy ők jobban tudják, melyik gépbe mit szereltek, mint azok, akik ezt a munkát anno valóban végre is hajtották. Mi tehát maradunk az eredetiségnél – az R/10 kapcsán is. 🙂
Az R/10 belseje az 1943-as HTI könyv szerint
Megírtuk ugye a minap, hogy Vannak még csodák – nos, ez itt semmi más, mint néhány szép fénykép és pár gondolat a Malév felirattal ellátott keretes FuG10Ek RH vevőről.
Pucolás és javítás céljából megbontva. A nosztalgikus érzeteket keltő Malév leltári alucetli a keret jobb fölső sarkában díszlik!
Folytatás “Fessük vagy sem – néhány gondolat a FuG10Ek kapcsán…” »
Folytatjuk a Magyar Királyi Honvédség rádióállomásait bemutató egyedi sorozatunkat. Jelen írás az R/9-et tárja a közönség elé, aztán befut a legendás R/10. Érdemes visszaolvasni a korábban itt megjelent, gyakorta teljesen újat mondó és nem egy kérdést végre tisztába tevő darabokat azért, hogy totális képünk legyen a témában. Túlzás nélkül állíthatjuk, az R/9-el is tovább oszlatjuk a múltat fedő homályt… 🙂
A HTI 1943-as könyvében így néz ki a gépkocsiból kiszerelt és a Standard által gyártott R/9-es rádióállomás
Ali baba 🙂 mindenre képes, kincses barlangja – amely első körben valójában nem is az övé volt, de aztán mégis elorozta – ontja a drágaságokat. (Mondjuk érdemes lenne egy pillanatra elgondolkodni azon, miféle gyermekmese az, ahol ötpercenként rendkívül részletesen, csúnyán és véresen felhentelnek valakit – mert ugye itt kapásból a túlvilágra távozik tudottan negyvenkettő, sejtetten meg félszázat meghaladó ember – a szolgálólány pedig személyesen, egy figyelemelterelően buja tánc keretében döfi szíven a főgonoszt! Erre mondják jobb kricsmikben: E!) No, de ez itt kérem nem mese, hanem a digitális forrasztani valók Kánaánja: akad itt kérem minden villogó csoda, amit Kelet magából kitermelni képes. Olcsó pénzért és viszonylag gyors szállítással. Aki még nem vett Kínából semmit, persze joggal teszi föl a kérdést, mennyire megbízhatóak ezek a termékek? A kísérleti nyúl szerepét magunkra öltve ütöttük össze ezt a nyúlfarknyi cikket – s előre eláruljuk, eddig egy feszmérőt leszámítva minden megjött és működött… 🙂
550 MHz-ig megy, pici és occó volt…
Az átviteltechnikát általában az egyetemen tanítják. Persze arról már korunkban nem igen beszélnek, hogy mentül régebbi a lom, annál nehezebb az adatok átpréselése – és olykor maga a berendezés is. 🙂 Nos, az alant következő rövidke tudósítás az “élő rádióklub” kategóriába esik – hiszen a HA5KDR birtokában lévő Zil-131-es híradóautó felújításáról szól.
HA5IKS Pisti a félhomályban és az alacsony belmagasságban küzd az R-155U keretével… 🙂
Folytatás “Akadt egy kis átviteltechnika – azaz felkészülés az R-155 javítására” »
Tegnapi cikkünket folytatva most a Fu 8 következik. Nyomatékkal ismételjük, a birtokunkba jutott fénymásolt anyag nagyon-nagyon karcsú, de ettől még ami van, az eléggé izgalmas. A fényképek illusztrációk (!), s a 10 W S.c adót ábrázolják. A masina működik, ami esetünkben annyit tesz, hogy nyaranta, ha beüt végre a rég várt “terjengés” olykor felbúg a hangzótávírója a tíz méteres amateur sávon. 
Hogy a klasszikust idézzük: Feind hört mit! Azaz csak óvatosan, mert Az ellenség figyel! És amúgy ez tényleg nem vicc – tegyük rögvest hozzá: sajnos. Mármint nem a figyelem, hanem az, hogy van ellenség…
Folytatás “Korabeli magyar anyag a német rádiókról – II. rész” »
