Nemrég még láttuk a klubban – ma már sajnos nincs köztünk.
A mikrofonnál HA5WF Ugrai József
Dörmögő hangja még itt cseng a fülünkben…
Tavasszal rengeteg, számára kimondottan kedves könyvet és még több alkatrészt hozott be a klubba, melyek közül jó néhányat célzatosan elajándékozott. Talán sejtette, érezte, mi következik?
Olykor fölhívta egyikünket-másikunkat, terveket szőttünk, kifejtette, hogy ez vagy az hamarosan fölkeresi. Rengeteget mesélt a Szovjetunióban szerzett tanulmányi élményeiről, a repülésről, fiatal éveiről. Arról, miként ismerkedett meg feleségével, milyen kalandokat éltek át együtt.
Az ember egyszerűen nem hiszi el – pedig visszavonhatatlanul elment. Most máshol , az égi erdőkbe-mezőkre, örökké napfényes hegycsúcsokra kitelepülve, a fellegek széléről lábát lógatva nyomja a PTT-t és a billentyűt, mi pedig lentről nézünk föl reá.
Nem feledünk.
Isten nyugtasson békében, drága Jóska!