Istvan Agg, N9EU / HA5CLF
I planned to spend a week in the sunny Lanzarote island (EA8), part of the Canary Islands, west of Morocco, Africa during the harsh winter at home. However, while enjoying the beach, I also looked-for getting some amateur radio action. Early failures to get on the air from a hotel, motivated me to take stock this time well in advance.
(origin: web)
Folytatás “Selecting an Antenna for a Mini Expedition Operating in the Canary Islands” »
Ez csak egy gyorshír, semmi több. Annak viszont (szerintünk) izgalmas, mert azt mutatja, hogy az antik technika is kiváló párja tud lenni a modernitásnak. 
Fölhívnánk a figyelmet a pici műszerre a kép jobb fölső sarkában
Mi volt előbb: az R/1 vagy az R/7?
E kérdés 2008-ban született, ha tetszik, indult útjára a „Katonai Hírközlés” című cikksorozat megjelenése után. Akkor és ott azt írtam, Kerényi István valószínűleg tévedett „A magyar katonai rádiózás hőskora” című könyvben írt visszaemlékezésében, amikor az R /7-et említette az elsőként elkészült magyar katonai rádiónak. A megnézett használati utasítások évszámai alapján úgy gondoltam, hogy az R/1-et és R/3-at készítették el először és csak később következett az R/7. Ennél a feltevésnél Vörös Béla nyugállományú ezredes írásaira is hivatkoztam, melyekben azt találta, hogy 1928-ban kezdték az R/1 kísérleteit. Alább HA8BDE Dénes Om helyreigazító levele olvasható, amelyet ez úton is köszönök Neki.
A fényképen az R/7a készülék látható a lábhajtású generátorral (HTI könyv, 1943)
Folytatás “Szépen sorban – HA8BDE Dénes Om levele az MKH rádiói kapcsán” »
Jelen számunkban az R/8-at tárgyaljuk. (Joggal kérdezhetik: hol az R/4?! Meglesz az, csak apró turpisság van a dologban.) Ide kívánkozik egy korábbi megjegyzésünk, amelyet érdemes újra felidézni, hiszen e nélkül nehéz megérteni a honvédség akkori vezetőinek rádiójelzési logikáját. A berendezések számozását minden esetben a feladat, és nem a születés sorrendje szabta meg. Elméletben előre meghatározták, hogy milyen célra miféle készüléket kívánnak rendszeresíteni – ezek után pedig a katonai büdzsé és szükségletek függvényében nekiláttak az egyes darabok fejlesztésének, megrendelésének. A legkisebb egységeknek az R/1-et, majd az egyre nagyobbakon át a vezérkarnak az R/18-at szánták. Így fordulhatott elő, hogy az R/11-es repülőrádiót már 1935-ben szolgálatba állították – miközben R/10-nek még híre-hamva sem volt.
Az R/8 elvi kapcsolási rajza a HTI 1943-as könyvéből
Szerencsésnek mondhatja magát az az ország, amelynek múzeumai rendelkeznek a múlt katonai eszközeivel. Hazánkban sajnos igen kevés tárgy maradt meg a Magyar Királyi Honvédség felszereléséből, s ez az állítás fokozottan igaz a híradástechnikára. Ha leltárt kell készítenünk, igen szomorú kép tárul elénk: mai tudásunk szerint ugyanis R/1-ből kettő, R/1a-ból egy, R/2-ből és R/2a-ból egy sem, R/3-ból öt itthon, kettő külföldön, R/5-ből három, R/6-ból egy, R/7-ből húsz-harminc, R/7L-ből öt, R/8-ból egy, R/9-ből kettő, R/10-től R/18-ig egy sem, kivéve az R/14-et, amelyből kettő darab élte túl a háborút és az azóta eltelt évtizedeket. Mielőtt valaki azt hinné, ezek néhány tucat vagy száz példányban gyártott rádiók voltak, javasoljuk, lapozzon vissza korábbi cikkeinkre, ahol láthatja, némelyikből (például az R/3) több ezer készült. S mindezt a letaglózó állapotot köszönhetjük a szorgos úttörőknek, az ötvenes-hetvenes évek csapnivaló viszonyainak és a vaskohóknak – továbbá nem csekély mértékben némely hajdani múzeumi vezetők (értsd: felnőtt férfiak) gyermeki észjárást követő bűnös hozzáállásának. Fotó most nem lesz, de szöveg annál inkább. Holnap pihenünk, de várhatóan szerdán folytatjuk.
Az MKH híradó jelvényének ezüst másolata – az eredetit bronzból préselték. A képen látható darabot egy gyűjtői példányról mintázott gumimásolat nyomán egy ügyes kezű ékszerész öntötte ki Budapesten. A klubból többen viselik büszkén a hajtókájukon.
Múlt számunkban bemutattuk az R/3-as készüléket. Írásunkból azonban kimaradt két olyan apróság, amely szervesen hozzátartozik az említett berendezéshez, ennek ellenére a második világháborúval foglalkozó szakirodalom nem tesz említést róluk. A mellőzés az eszközök specialitása miatt érthető – ám valójában mégis méltatlan, hiszen e kis kiegészítők önmagukban is ékesen bizonyítják a Magyar Királyi Haditechnikai Intézet katona-mérnökeinek tudását, illetve azt a műszaki gondolatmenetet, amely megfelelő eszközökkel igyekezett ellátni katonáinkat a világháború során.
Az R/3 távrábeszélőjének fényképe a HTI könyvéből
A számok nem hazudnak, mint némely emberek. Azaz (például) a látogatottsági adatok világosan jelzik, a HA5KDR digitális kikötőjének olvasói – hála Istennek! – szeretik a military távközlési technikát. Persze mi is tudjuk, adni kell mást is – ezért írunk olykor a konyhából született QSO-król, főzőcskéről, baluntarfókról (szeszkazánoknak: ballontranszformátorokról) és izgalmas mérésekről. A lényeg a változatosság, s ebben például HA8BDE Dénes sokat segített a minap, amikor a levegőből a földre, egészen pontosan a páncélosokba rángatta a közt. Sok más mellett valljuk azt is, ha új információk kerülnek a látókörünkbe, azt (a lehetőségeinkhez mérten) mentül hamarébb meg kell osztani. Az adat ugyanis akkor ér valamit, ha közhírré teszik – különben kevesek kiváltsága marad az ismeret. Az pedig soha nem szül jó vért – pont annyira, mint a tévedhetetlenségben való hit vagy az erőszak. Magyarán mi itt nem azt állítjuk feszt’, hogy valamelyik avítt rádió/történet csak úgy létezhetett/működhetet, ahogy mi mondjuk – hanem azt, hogy jelenlegi ismereteink szerint volt így, esetleg úgy. A különbség óriási. Az alább induló folyamot tehát így kell értelmezni, olvasni.
Sorozatunk első tagja, a Magyar Királyi Honvédség R/1 adó-vevője
Az alábbi, kicsit több mint fél órás mozi Szentendrén, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiáján készült HA5ASS Zsolt jóvoltából. Az egyes lomhalmok bemutatását HA5CBM Miklós vállalta magára. Ha bármi kérdésed van, bátran tedd föl, s mi a szokott módon legjobb tudásunk szerint igyekszünk majd felelni rá. Külön köszönjük HA5CD Csaba kedvességét a bemutató QSO-hoz nyújtott segítéségért.
A hajtás utáni videót HA7PTY Pityesznek köszönhetjük. A rögzítés helyszíne az őrségi Kétvölgy, a hullámhossz nyolcvan méter, míg a QSO főszereplői az általunk tisztelt és szeretett HA5IT Tamás és Anga Andris – utóbbi egyben a nyári határtúra egyik fő szervezője és motorja. A rádió Yaesu, a teljesítmény száz Watt, az antenna pedig egy tíz méteres katonai oszlopra kihúzott 3,5 MHz-re méretezett félhullámú dipólus.
Ha az ember sok gyűjteményt látott, tudja, némely antik műszer vagy annak tokja akár divatcikknek is elmenne. Persze ha a használhatóság felől közelítünk, már más a gyermek fekvése – de az alább bemutatásra kerülő masina házikója valóban annyira tündéri, hogy azt Andrea (kisleányom és klubtársunk) a saját bevallása szerint is bármikor és örömmel kivinné magával az utcára. Alább egy rövidke személyes szösszenet következik házi kollekcióm egyik legkedvesebb civil műszeréről…
Hát nem cuki? 🙂
