Levelet kapni általában jó! Ezúttal ismét HG5VR Füry Nándor Om írt nekünk újfent egy izgalmas epistolát, melyben részleteket közöl a B-51-es, azaz R-10-es készülék előéletéről. Adjuk is át Nándi Om-nak a szót…
Figyelmesen elolvastam a HA5KDR oldalon a legeslegújabb R-10 és R-20 készülékekről szóló cikket. Szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni az amúgy korrekt leíráshoz, mert érezhető, hogy a készülékek létrehozását illetően bizonytalanság van időpontok, és gyártót illetően.
Kezdeném a talán „legnagyobb” kérdőjeles témával: hol gyártották, készítették az R-10 (gyártási néven B 51) készüléket? Bevallom, erre ma dokumentumot nem tudok bemutatni, csak személyes emlékeimet tudom mondani.
Úgy huszonöt esztendeje, az 1995 körüli időkben a Tungsram Rádióklub egyik idősebb generációhoz tartozó tagjával, néhai HA5AVL Döményi Pista bácsival történt egy beszélgetésem a Vörös Szikra gyárról. Pista bácsi, aki „aktív korában” katonai átvevő volt a HTV-nél, (Híradótechnika Vállalat) határozottan állította, hogy az R-10-et „ott, az Árpád-híd budai hídfőjénél lévő épületben” gyártották…
Én akkor kicsit kételkedtem, mert a birtokomban lévő készülék feliratai, betűformái, mechanikai kivitele az R-20 készülékre emlékeztetett, amit ugyebár a Telefongyárban készítettek.
Aztán 2015. tájékán meglátogattam Erdőkertesen HA7PJ Emil barátomat.
Emil idősebb volt nálam, nagy rádióamatőr szaktekintély volt a szememben, és Gödöllőn egy híradóanyag raktárbázison dolgozott technikusként. Sokat tanultam tőle.
Valahogy szóba került a szakmai „életutunk”, és akkor tudtam meg, hogy Emil ipari tanulóként a BRG-ben (Vörös Szikra utódja) kezdte a pályáját 1958. tájékán. Rákérdeztem, R-10 ügyben. „Én nem tudom hogy hol gyártották, de arra emlékszem, hogy egyszer felküldtek a padlásra valamiért, és az tele volt félig épített, vagy épen bontott R-10 roncsokkal.”
Sajnos, 2016. óta Emil sincs már közöttünk.
A Vörös Szikra gyár történetéről nagyon kevés infót lehet találni a neten. Talán leginkább a Kollár Ernő Virtuális rádiómúzeumában leírtak figyelemre méltóak: „A Budapesti Rádiótechnikai Gyár elődje a Vörös Szikra Gyár volt. A vállalatot 1953. január 1-i hatállyal alapították. Az üzem szervezését a Magyar Adócsőgyár keretén belül kezdték el, a munka ideiglenesen a Béke tér 3. számú romos állapotú kis üzemben kezdődött meg Vörös Szikra Gyár névvel. Még ebben az évben Óbudára, a Polgár utcába költözött át. A cég profilját különféle teljesítményű rádióadó-, mikrohullámú- és ipari nagyfrekvenciás berendezésekben jelölte meg az alapító okirat. Kezdetben honvédségi megrendeléseket elégített ki. 1954-ben az üzem létszáma jelentősen megnövekedett. Idővel beleolvadt a Villamossági és Kábelgyár Gyengeáramú gyáregysége, a Magyar Adócsőgyárból az ipari nagyfrekvenciás berendezések részlege s megszűnt Elektromechanikai- és Töltőberendezések Gyára is.”
Vagyis létrehoztak egy új vállalatot, mely magasabb frekvenciákon használt rádió adó-vevő készülékeket, rádiótelefonokat volt hívatott gyártani.
Meggyőződéssel hiszem, hogy valójában itt gyártották az R-10 készülékeket.
Talán a köztudatban belezavaró lehetett, hogy ezt a céget 1955. végén a Beloiannisz (egykori Standard) -hoz csatolták, majd 1957-ben megint önálló vállalat lett BRG néven.
Az időponthoz: mellékelem az 1976-ban kiadott Műszaki Tájékoztatót, illetve az abban megjelent „A száz éves a Telefongyár” című cikk egy elbújtatott bekezdését. Egyértelműen le van írva, hogy 1950-ben kezdődött a Honvédség új híradóeszközeinek tervezése, gyártása. Az is érdekes, milyen körülmények között. Ezt viszont a Rádiótechnika 2008. évi Évkönyvében jól leírták, érdemes elolvasni, hiszen kor-dokumentum.
A B-50-es készülékek gyártása 1951 végén megszűnt, néhány száz darab készült el, majd a munka folytatódott a B-52-es szériával, de az sem volt sima út. Mellékelek egy korabeli „Feljegyzés”-t a módosítási javaslatokról.
Befejezésként ide iktatom az R-20 rádióállomáshoz 1958-ban kiadott hivatalos úgynevezett „Készletjegyzék” lapokat. Én bizony, nem látom rajta a Rajműszert, mint tartozék anyagot.
73!
HG5VR Nándi Om