Ma lezárjuk HA8BDE Dénes Om kiváló, a szovjet harckocsik rádióiról íródott sorozatát. Mint a privát visszajelzések, a tetszési mutatók és a magas olvasottsági adatok jelzik, a téma nem volt érdektelen olvasóinknak. Reméljük, a folytatást is tetszetősnek találjátok majd.
S végül, de nem utolsó sorban újfent köszönjük Dénes Om munkáját valamint azt, hogy ez a remek és összeszedett anyag elsőként nálunk láthatott napvilágot.
A 9-RS készülék, burkolat nélkül
A 9-RS tankrádió a burkolattal – a két berendezést 1944-ben már bizonyosan használták
A 9-RS harckocsirádió frekvencia terjedelme 3,8-5,7 MHz-ig tartott, az A3 AM adó teljesítménye durván tíz Watt volt. Antennának egy négy méteres ostort használtak. Hatótávolsága menet közben három-négy, állóhelyben tizenöt kilométerre rúgott. A toronylövész kezelte.
Az 1943-tól gyártott 9RM adónak készült továbbfejlesztett 9-RS változata, ahol az adó készülékre ráépítették az áramátalakítót (umformert) és ráintegrálták az RSI-4T vevőt. Érdekesség, hogy a közös egységbe integrált készüléken csak egyetlen umformer látható.
A komplett készülék egy közös védő-árnyékoló burkolatot kapott, mely az adócsöveket volt hivatva megvédeni esetleges ütésektől.
A szovjet 9-RS adóvevőt elsősorban T-34 és T-44 tankokba alkalmazták, de használható volt könnyű és közepes önjáró lövegekben is.
A vevőegység típusa RSI-4T mely a sasszi tetején helyezkedett el, mellette az adó forgó-átalakítója. A gyártás a háború késői időszakában kezdődött.
A 9-RS rádiókészülék burkolatának eltávolítása után látható az adócső helyzete, az RSI-4T vevőkészülék és a forgó átalakító. Egy kis vaslemezfedél takarja az adószabályzót. Belső, járművön belüli beszélgetésnél a készülék erősítőként működik a tankszemélyzet fejbeszélő készletei részére.
A 9-RS tankrádió összekapcsolási rajza
A 10-R harckocsirádió
Az ISZU-152 önjáró löveg fejlesztése 1943-ban kezdődött Cseljabinszkban, az ISZ-2 bázisán, majd 1943 végén elindult a sorozatgyártás. Az önjáró löveget 10R harckocsi-rádióval szerelték. (Vélhetően az ISZ-2-ben is hasonló rádió volt.) 1944 során továbbfejlesztették a harcjárművet és a rádiót korszerűbb 10RK típusra cserélték. 1943 november és 1945 május között ezernyolcszáz-ötvenöt ilyen jármű készült. (Amaczi Viktor, Haditechnika, 2006/3. 84. oldal.)
Íme az ISZ-2 nehézharckocsi – az antenna a tornyon szemlélhető
A 10-R harckocsirádió képe a két áramátalakítóval. (A múzeumból származó képet az Internetről vettük le.)
A 10-R harckocsirádió a 3,75-6,0 MHz közötti frekvenciasávban, rövidhullámon működött, A1 és A3 üzemmódokban. Az adó kvarckristály vezérlésű, csövezése két darab G-411 elektroncső, antennateljesítménye tíz Watt. Antennái: egy, kettő és négy méteres botsugárzók voltak. Hatótávolsága távbeszélő üzemben menetben egy méteres botantennával egy, két méteres botantennával tíz, négy méteres botantennával pedig huszonöt kilométer volt.
A 10-R-adó-vevő a kvarcok dobozával. (Kollár Ernő felvétele)
A vevő hét csöves, szuperheterodin rendszerű, az adót és a vevőt két külön umformer látja el anódfeszültséggel. Az adó-vevő részére 15 darab kvarckristályt biztosítottak külön dobozban, egyszerre azonban csak két kristályt lehet dugaszolni a vevőbe.
A 10-R-adó-vevő kapcsolási rajza
A T-34-es harckocsik 9-R típusú rádióit csak az ötvenes évek elején, 1952-ben cserélték le a modernebb 10-RT26-E típusra.
WS-19 tankrádió
Megemlítjük a Lend Lease (kölcsönbérlet) szerződés keretében Szovjetunióba érkezett rádiók közül a Wireless set No. 19 Mk II.-es típust, melyet harckocsikba is beépítettek. A készüléket 1941-től Angliában kezdték gyártani, majd a következő évben Kanadában és az Egyesült Államokban is megindult a gyártása. Kanadában a montreali Northorn Electric cég készítette. A képen látható példány angol és orosz feliratokkal készült. A kölcsönbérleti szerződés keretében a Szövetségesek durván tizenkétezer darab WS-19 rádióállomást szállítottak a Szovjetuniónak. Az első példányok 1942-ben érkeztek a harcterekre.
A WS-19 adóvevő
A WS-19 kapcsolási rajza
Tápegység és kiegészítő szerelvények a WS. No 19. MK II. készülékhez
A WS. No. 19. MK II. rádió két körzetben, rövid és URH hullámhosszokon üzemelt. Rövidhullámon 2,0 – 6,0 MHz között A1 és A3 üzemmódban kilenc Watt teljesítménnyel, URH-n 229-241 MHz között A3 üzemmódban, 0,4 Wattal működött. Az adott időszakban a 240 MHz elérése technikai bravúrnak számított – különleges elektroncsövek kellettek hozzá. Telefon üzemben tíz mérföld (tizenhat kilométer), távíró üzemmódban húsz mérföld (harminckét kilométer) hatótávolságra ajánlották, a rendszeresített 2,4 méteres (nyolc láb) botantennával.
Irodalom:
Zicherman István: A T-34-es története. Anno Kiadó. Debrecen.
Liptai János: A T-28 közepes harckocsi. Haditechnika.
Louis Meulstee: Wireless for the Warrior, Compedium 4. 2012.
Hollandia.
Fényképek: www.rkk-museum.ru Moszkva
Baráti 73!
HA8BDE Dénes