Itt van ez a bezártság. Mit tehet ilyentájt az egyszeri amatőr? Például a családjával foglalkozik. Esetleg ha „nője” megengedi rádiózik vagy bütyköl. Vagy valami máshoz kezd, hiszen a lehetőségek sora végtelen. 😉
A lényeg a lényeg, hogy mi „engedéllyel” leszedtük a polcról a jó öreg FuG16Z URH AM rádiót, s nekiálltunk feléleszteni. Első körben természetesen a vevőt vizsgáltuk át. Az alábbi cikkben a fűtésig jutunk el – de remélhetően hamarosan érkezik a folytatás is…
Kezdjük rögtön a végén – jelesül mit lehet kezdeni manapság egy AM-ben dolgozó, negyven MHz környékén üzemelő FuG16z adó-vevővel? Ez ugye még véletlenül sem amatőr sáv, méretezett antennát „ide” nem lehet kapni csak csinálni, továbbá ugye e lom AM, ami korunkban nem túl gyakori, hiszen például az összes szocialista URH vas FM-ben szennyezi az étert.
A javítás/felélesztés első s egyben legfontosabb lépése, hogy az ember kirajzolja az eredeti, magyar nyelvű leírásból a csatlakozók bekötését. E nélkül értelme sincs hozzáfogni a munkának… 🙂
Pedig a válasz egyszerű: azért állítjuk helyre, hogy használjuk. Azért, hogy a modern múzeumpedagógia részeként, amolyan „élő régészetként” ismét kilépjünk vele a légbe. (Mert ugye a Harris eléggé jó lom, s két katonai állomás között felesleges „névvel-címmel” mellékelt aktakupacot készíteni egy tíz-húsz perces QSO-ért…) Sőt azért is, hogy leteszteljük, az eredeti leírásában szereplő hatótávolsági és érzékenységi adatok mennyiben felelnek meg a valóságnak. S a történetnek – reményeink szerint – itt még koránt sem lesz vége, hiszen sokkal-sokkal messzebbre tekintünk…
A saruk tökéletesen illenek a hátsó csatlakozókra. Mivel az eredeti dokkoló nem áll rendelkezésre, továbbá egy kisebb vagyont sem szeretnénk adni érte, ezt a megoldást találtuk a leginkább célravezetőnek…
Állítjuk, a FuG16z korának egyik remek URH rádiója volt. Véleményünk szerint nem magának a készüléknek a hibájára (konstrukciójára) vezethető vissza a pilóták visszaemlékezéseiben oly gyakorta előforduló panasz – hanem a „kevéssé hasznos” mítosz sokkal inkább abból fakadt, hogy akkortájt – idő és nyersanyag hiányában – már nem voltak képesek megteremteni a vadászokon a FuG-ok stabil üzemeltetéséhez szükséges temperált környezetet. Állításunkat arra alapozzuk, amit a szerelők utólag elmondtak: azaz a fel- és leszállások hányattatásai, a több ezer méteres hirtelen emelkedések és zuhanások során fellépő gigászi G-erők nem tettek kárt a robusztus szerkezetben – de a hideg és a huzat elhangolta a földön beállított vevőt és adót egyaránt. Ez életszerűnek is tűnik, ugyanis a pilóták sokat nyüglődtek azon, hogy a start után tíz-tizenöt perccel már akadozott a kölcsönös kapcsolattartás – míg a landolást követően a rádiók ugyan ennyi idő múlva ismét tökéletesen dolgoztak.
Sender S16z by Lorenz
Könnyen belátható tehát, ahhoz, hogy az igazság napvilágra jöjjön, forgalmazni kell ezen URH adó-vevővel. Mivel ilyenre idehaza cca 1945 óta nem igazán volt precedens, mi pont erre készülünk. Természetesen szokás szerint nem magunkban, hanem az Altiszti Akadémiával és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal összefogva.
Egy oldal az eredeti leírásból. A könyv egyébként eléggé alapos, még bizonyos blokkok elnagyolt műszaki rajzait is tartalmazza
A minapi, „elzárásban” végzett munka arról szólt, hogy megforrasztottuk a szükséges vezetékeket. Mint jó „csövesek” természetesen tudjuk, hogy a hetven-akárhány esztendeje elcsendesedett uborkás üvegeket előbb tanácsos pár órát fűteni, különben az anód huss, lerántja a leplet belső matériákról. Ez meg ugye nem cél, mert bár van pár marék RV12P2000 a fiókban, de annyi még sincs, amennyi valóban kellene… 😉
A vevőben nyolc darab „röhren” dolgozik. És igen, szerencsére az összes ilyen szépen kacsint az emberre a sötétben… 🙂
Fontos megjegyezni, a lentebbi fényrajzon szemlélhető kábelezés csak a vevőt szolgálja ki, a modulátor egység és az adó még külön tészta lesz. Ha lesz zaj, akkor természetesen teszünk föl videót arról is. Az eredeti, a kabin hátulja és a függőleges vezérsík közé kifeszített sugárzó egy végén táplált 2,1 méter hosszú antenna volt. Mivel a cca negyven MHz 7,5 méteres hullámhosszt jelent, az eredeti hangolónak volt dolga gazdagon. Ahogy a könyv írja, pár száz méter magasan már harminc-, míg lényegesen magasabban akár száz kilométeres hatótávval is lehetett számolni.
A bal szélső két vezetéken dől ki a hangfrekvencia, a jobb oldali csatlakozón pedig a fűtés (tizenkét-) és az anód (kétszáztíz Volt) valamint az antennabemenet szemlélhető
Egyenlőre eddig jutottunk, ha lesz új információ, rögvest közöljük.
73!
HA5CBM
Miklós
Military Szakosztály