Ha sok jó ember összejön, akkor abból általában kedvező dolgok szoktak kisülni. Így volt ez tegnap is, amikor ugyan nem ezt terveztük, de mégis remek munkát végeztünk a birtokunkban lévő Zil-131-es híradóautón. Sok kép és kevés szöveg következik. 🙂 (A fényrajzokon látható amateurtársak felsorolása balról-jobbra értendő.)
A magasban HG6PTZ Tomi és HA7PTY Ptyesz, alul HA5TBN Dani, HA5OGR Lajos és HA7EO Attesz. A főszereplő TA-19-es árboc már vízszintesen hever a bodega tetején, míg jobbra a földön a két, kiegészítőket tartó láda szemlélhető
HA5TBN Dani és HA5ZF Feri a magaslati ponton. A Feri jobb kézfejénél lévő bölcsőt kell függőlegesbe fordítani ahhoz, hogy a felállított oszlopot bele lehessen illeszteni…
Az ember befut délután egyre, majd nekifog füvet nyírni. E tevékenység persze nem akkor indult, hanem már egy ideje elnöki irányítás (érts: HA7PTY benzinmotorral fűkaszált) mellett folyt, így a csatlakozás nem lehetett kérdéses. A párhuzamosan munkába állított villanymasina nem túl hatékony, továbbá állandóan ügyelni kell, hogy az ember ne a zsinórt abriktolja föl, de azért ennek ellenére lehet vele haladni. A meleg nagy de mintegy cserében a hűsítő és csodásan gyöngyöző hengeres dobozok is jó ütemben fogynak, így a percek könnyebben múlnak el. Aztán elérkezik az a határpont, amikor a dolgozó már nem tud tovább ellenállni a csábításnak, s elindul a szellőztetés céljából kinyitott Zil-131-es híradó jármű irányába.
Alul HA8BIT Péter, HA5OGR Lajos, HA5TBN Dani, HG6PTZ Tomi és HA5CBM Miklós – felül HA7PTY Pityesz – míg a kettőt a TA19 köti össze… 🙂
A bal szélen HA7EO Attesz támasztja a Zil-131-et… 🙂
Van itt kérem minden, mint a falusi búcsúban…
Mint arról a minap írtunk, az a tervünk, hogy idén három nagyot villanjunk a klubtulajdon géperejű járművel. Ennek egyik lépése volt az R-155P kiszerelése és javításba küldése, most pedig eljött a következő etap ideje. Elsőként leszereltük az avítt lábrácsokat – ezek helyett újak készülnek. Majd ismét átnéztük, mink van és mit kell pótolni – összességében elmondható, elég jól állunk, hála az ArmCom Zrt.-nek. Aztán ahogy érkeztek a többiek, lett egyre nagyobb az étvágyunk, hogy mit s hogyan próbáljunk ki, ha már úgyis sokan vagyunk.
Itt már le lett szerelve a lábrács, de a nyoma még látszik. (A természetes maradványokat persze lesöpörtük.) A TA-19 szabályos szállítási módja a bódé tetején
Az R-405D reléellenőrző berendezése szintúgy az állomás része
Miként is mondjuk? Hát persze, hogy a legnehezebb hozzávalót, a TA-19-es oszlopot választotta a közfelkiáltás. Igen ám, de a több tucat kilogrammos miskulancia messze, lenn a pince egyik rekeszében pihen. Nosza, menjünk le hát, szabadítsuk ki – s ily formán is cselekedtünk. Négy markos klubtag felcígölte a lejtőn, majd némi gondolkodás után arra is ráébredtünk, hogy miként kell ezt visszatenni a Zil-131 kasznijának a tetejére – vízszintesen. Ez amúgy egyáltalán nem magától értetődő feladat, olyannyira, hogy végül egy árboctaggal kellett erőszakosan megmozgatni (függőlegesbe fordítani) a kihajtható rögzítőelem végét.
Tartalékok…
Először is fel kell állítani a böszme tömegű és alakú oszlopot, majd nagyjából belőni irányba, hogy a kihajtókeret rögzítője elérje, utána rá kell hurkolni az elfordított bilincset, majd kissé megemelni – na utána forgatható. Meg emelhető, ha van valakinek erre érkezése. 🙂
A csőkészlet az R-405D deciméteres (380-420 MHz) reléhez tartozik. A balra lévő csuklós szerkezetet kell kihajtani az álló oszlop rögzítéséhez…
Aztán eljött az a pillanat is, amikor az ápoltak már nagyon bepörögtek, így igény támadt a kurblizásra is. Az összes kikötő, cövek, talp két nagy ládában pihen – szintén a pinyóban, de jó mélyen elásva. No, némi logisztika árán kiszedtük azokat is. Hiába, a hév nagy úr. 🙂
A csodás állapotú R-405D – kár, hogy alapból nem megy amateur sávon… 🙁
Végül aztán mindent elpakoltunk vissza a helyére, bezártuk a Zil-t és szépen hazatértünk. Jó buli volt, hamarosan befut a folytatás. 🙂
Baráti 73!
a HA5KDR csapata