Nándi Om és egyik kedvenc ládarádiója a gyulai otthonban
Egy élő rádióklub sajátossága, hogy nem csak az éterben és az amatőr közéletben van jelen, hanem bizonyos, társadalmi szempontból fontos ügyeket is felvállal. Talán annyira már ismertek bennünket, hogy nem szaladunk el a reánk váró feladatok elől – így nem is volt kérdés, hogy HA8QC Nándi Om kérésének is eleget tettünk. Nándi Om ugyanis a közelmúltban olyformán határozott, hogy bizonyos rádióit a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak szeretné ajándékozni. Mivel Gyula messze fekszik a Vártól, s Nándi Om sem olyan könnyen jön-megy a világban mint hajdanán, óhatatlanul ránk hárult a feladat, hogy segítsünk neki az ügylet lebonyolításában…
Az ember általában ragaszkodik kedves tárgyaihoz. Az idő, azaz a kor előrehaladtával ez a természetes, velünk kéz a kézben járó érzés még erősebb lesz. Ennek fényében pedig különösen nagyra értékelhető, hogy HA8QC Nándi Om a közelmúltban úgy határozott, lemond ifjúsága, azaz az ötvenes években összerakott állomása darabjairól azért, hogy azokat a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak ajándékozza.
Kétségtelenül igaz, e rádiók – mint például a fenti fényrajzon szemlélhető szovjet, T-34-ből való adókészülék – nominálisan nem képviselnek horribilis értéket – ellenben történeti-történelmi jelentőségük mégis felfoghatatlan. Ha valaki kételkedne ebben, jusson eszébe az, hogy az ötvenes évek amatőrjei a katonai technikai múlt becses darabjait vették használatba, s ezekkel a „lomokkal” érték el az éterben – gyakorta világra szóló – sikereiket.
Persze a legtöbb berendezést átalakították – mint tette azt anno az ifjú Nándor is. S ha így nézzük, még inkább az adott kor lenyomatai azok az „öszvérek”, melyek hamarosan a közt, azaz mindannyiunkat gazdagítanak. A fenti képen a szovjet adó belvilága látható – s ami határozottan fura és oda nem illő, az a német technika. Igen, jól érzékeljük, a szovjet/amerikai csövek mellett több darab RV12P2000 is szolgál… 🙂
Mivel akkortájt a transzformátor egy vidéki kezdő számára elérhetetlen és drága termék volt, ezért az egyenirányítást is egy német ubisüveg végezte. A technika ilyenkor nem viccel, mert ha „fordítva” dugjuk be a konnektort a hálózatba, akkor a sasszira kerül a fázis. Ma már semmiféle előírásnak nem felelne meg…
Ugyanakkor nagy tételben fogadnánk, hogy ha a kortársakat megkérdeznék, ezt használva visszamennének-e az időben, jó eséllyel erre az életveszélyes lomra szavaznának, mint a legcsillogóbb, legbiztonságosabb csodamasinára… 🙂
Aztán itt van ez az alant szemlélhető, dettó szovjet eredetű, repülőgépekben alkalmazott vevő. Te jó ég! – mondhatja egy mai amatőr, pedig borítékolhatóan eljön az idő, amikor a mai csodamasinák kerülnek ugyan ebbe a „lenézett” helyzetbe, s félmosollyal lesik majd a „kortársak” azt, aki „csak egy” FTDX-1000000MP MK VIII. rádióval tud megjelenni az éterben….
Vagy itt van ez a BC-348Q. Akkor, amikor Nándi Om kezdte a „szakmát” rengeteg akadt belőle – ma meg már ez is ritkaságszámba megy. Mint az összes cájg, ez is pöpecül működik.
Nándi Om ezen (mármint a fotózott tárgyakon) kívül is adott ajándékot a Hadimúzeumnak. Így például oda kerül a klasszik’külső VFO-s Yaesu FT-101E és még jó pár kilogramm írásos anyag. S ha már ott jártunk nála, készítettünk pár felvételt a „civil” rádióiról is… 🙂
A tervek szerint a készletet hamarosan bevisszük a vári intézménybe, ahol azokat beszakozzák a gyűjteménybe. Ezt követően a kollekció nagy része kikerül Szentendrére, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájára, ahol egy önálló vitrinben mutatjuk majd be Nándi Om állomását és munkásságát.
Ember, jellem, nézőpont akad többféle. A pro és kontra a gondolatok is sokat nyomnak a latban, de talán a cselekedetek, különösen a nemesek még erősebbek. Az előjel ezúttal nem csekély mértékben pozitív – amiért nem lehetünk eléggé hálásak HA8QC Nándor Om-nak.
A példamutatás szóakasztó és megrendítő, a köszönet pedig egyértelműen szívből fakadó, világos és határozott – még akkor is, ha látszólag csak az utolsó bekezdésben írtuk le.
73!
a HA5KDR csapata