Közösségi oldalunkon pár napja nagyot ment a HA8BIT Peti K-10 jelű telefonközpontjának javításáról szóló anyag. Mivel ott nem írtunk róla bővebben, így nekieresztjük itt a billentyűzetet a témának. Igyekszünk néhány hasznos tanácsot is adni az ápoltaknak a tekintetben, hogy saját lomhalmaikat miként tudják restaurálni…
Peti éppen az orvosi glicerint viszi fel a bőrtartók egyikére az ujjaival. Egy jól felszerelt rádióamatőr műhelyben efféle anyagoknak is helye kell, hogy legyen a páka, a reszelő és a „végső megoldást nyújtó” kalapács-balta kombók mellett… 🙂 (A fényrajz jobb szélén egy működőképes R-104 figyel, a háttérben meg ott a K-10 fedele.)
Lomhalmokat ajándékozni mindig öröm! Egyrészt az ember látja a másik boldogságát – másrészt apad a raktár… 😉
Jelen cikkünk (mű)tárgya a korábban már kétszer bemutatott-tárgyalt K-10 telefonközpont. Ez egy remek mátrix-masina, tíz plusz négy vonalat lehet hozzákapcsolni. A citált, azaz Petihez átszármazott példány ugyan egyben volt, de a billenőkapcsolói közül az idők folyamán három darab beállt, mint ama gyakorta emlegetett szeg. Persze ezen nincs mit csudálkozni’, hiszen a gazdája bár tíz éve egyszer már restaurálta, de a vezetékes lomhalom az elmúlt több mint hat esztendőt egy vitrinben töltötte Szentendrén, az Altiszti Akadémia egyik épületének előtéri helyiségében. Mivel az állandó hőmérsékletváltozás, a huzat hordta por és a pára nem nagyon tesz jót egyetlen antik eszköznek sem, nincs mit értetlenkedni azon, hogy a cucc így járt. A bőralkatrészek meg még majdnem még rosszabbul – de erről majd utóbb, helyesebben lejjebb…
Ezt az „Ellenség is hallja” feliratot egyszerűen nem lehet megunni…
Első lépésként Petivel kivetkőztettük a szerkezetet a házából, majd gondosan elvégeztük az egész konglomerátum portalanítását – utána pediglen darabonként górcső alá vettük az úgynevezett kulcsos kapcsolókat. Mivel az említett három szorongó darabnál nem leltünk mechanikai hibára, elölről adtunk nekik egy-egy adag VD-40-es fröccsöt. Őszintén bevallva e sorok írója kissé tartott attól, hogy a lé kikezdi az 1952-ben felvitt festéket, de erre szerencsére nem került sor. Miután az anyag elpárolgott, orvosi fecskendőt és tűt ragadtunk, majd mindezzel felszívtunk egy tekintélyes adag klasszik’ 4-es számú óraolajat. Ez kellően stabil meg más efféle ippari’ bölcsességek – továbbá szépen fut a felületen. (Mondjuk ez a fő előnye…)
A tűre azért van szükség, hogy a beljebb elhelyezett tengelyeket is elérhesse az egyszeri restaurátor. Jó tanács: ha valaki utánunk szeretné csinálni e munkát, akkor jobban jár, ha ennél „egy mérettel” hosszabb tűt szerez be a patikában. Ha ferdén vagy kérdően néznek, bátran fejtsd ki, hogy nem önmagad pusztítása a cél, hanem katonai lomhalmot készülsz rendbe tenni… 🙂
Ha az ember helyreállításra adja a fejét nem árt, ha akad pár marék rongy is a közelben. Továbbá kell egy szemeteszsák is (lásd a lentebbi fotón), amit ráfektetünk az asztalra, hogy az eszközből kifolyó mindenféle olajok és levek azon, s ne a falapon gyűljenek össze, kenődjenek szét. Ezek ilyen apró, de lényeges fontos fogások – s bár valakinek biztos triviálisnak-nevetségesnek hatnak, de ugye mi itt és most nem elsősorban a profiknak, hanem a kezdőknek adjuk a tanácsokat. 🙂
Itt éppen HA8BIT Peti tisztogat igen akkurátusan
A felületre letapadt porok és más szennyeződések eltávolítása több lépcsőben történik. Az első etap a nagynyomású kompresszor illetve ennek híján a boltokban kapható túlnyomásos palack és a minden háztartásban előforduló porszívó. Az említett segédeszközök párosításával a nagy szöszök és apróbb porczicczerek 🙂 is könnyedén felszippanthatók, odább taszigálhatók. Ezt követi a jó sűrű ecsetelés, majd végül a lehetetlen helyekre a fogkefe. Ha még mindig maradt makacs kosz, akkor annak az alkoholba áztatott fülpiszkáló (lám-lám, mik kellenek egy műhelybe!) és a vékony, (általában) egyenes fejű csavarhúzóra húzott tiszta rongy az ötletes és pusztító ellenszerei. Persze az erőkifejtéssel nem árt vigyázni – lévén nem az a cél, hogy a lapokat összekarcoljuk, hanem az, hogy tisztába tegyük!
Peti nem tágít – a kosz meg lassan enged a gyengéd erőszaknak… 🙂
Előre ugorva az időben: ha azt szeretnénk, hogy a felületünk a „készre szerelés” után szépen csillogjon, akkor a lezárás után egy vékony olajréteget is érdemes felvinni az előlapra és a dobozra. Pár csepp cucc ide-oda, majd azt egy tiszta vászonnal gondosan szétkenjük. Persze ettől a művelettől a por majd vonzódni fog féltett lomhalmunkhoz, de ezt a helyzetet már egyszerűbb kezelni (értsd: a tárgyat karban tartani), mint öt-hét-tíz évente nulláról újra kezdeni az egész restaurálást… 🙂
Az olajozást és zsírozást minden mozgó alkatrészre ki kell terjeszteni. Ez esetben nem szabad kivételezni, mert az előbb-utóbb megbosszulja magát. És ebben tényleg semmi vicc nincs!
Fontos szempont, hogy mit olajozunk s mit zsírozunk. A K-10 (és általában a sok katonai lomhalom) esetében az elektronikát rögzítő úgynevezett elveszíthetetlen csavarokat például nem tanácsos olajozni, oda jobb a patika gépzsír. Az ember egy vékony csavarhúzóval betolja a likba a kenőcsöt, oszt puszi, pá és tsókok’. Viszont az említett kulcsos kapcsolók tengelye már inkább szétfutó olaj után kiállt. A fenti fotón meg vegyes megoldás szemlélhető: a tengely olajat, ám a villa csatlakozását biztosító menetes mütyűr’ meg zsírt kapott.
A függőlegesen sorakozó tekerős csatlakozókat (kábelvég szorítókat) meg egyesével végállásba hajtottuk, majd egy vékony csavarhúzóra vásznat tettünk, az egészet bedugtuk és nekifeszítettük ferdén a lyuknak és elkezdtük betekerni a bakeliteket. Így gyakorlatilag spirális alakban kijött minden dzsuva az érintkezőkből. S végül mindezt megkoronázta egy-egy csepp olaj a fém és a műanyag közé a fecskendővel.
Higgyétek el, megéri a pipifaxoskodás, mert a végeredmény egy csodás műtárgy lesz, amire joggal lehet büszke a tulajdonosa! És ha még működik is a masina, akkor meg egyenesen égi lehet az öröme a birtokosnak! 🙂
A K-10-es központ induktora. A fogaskerék ívet gondosan – értsd: a vájatokat egyesével kipucolva – letakarítottuk majd a felületet finoman átkentük gépzsírral. Mondjuk előtte is futott, mint a nyúl, de utána egyenesen megtáltosodott a szerkezet…
Elengedhetetlen lépés, hogy ne csak a kül-, hanem a belcsínyre is kellő figyelmet fordítsunk. Esetünkben ez azt takarta, hogy Peti külön-külön lepucolta az esőlemezek előtt lévő vékony plexiket belülről is. Mivel itt eléggé öreg, csaknem hetven esztendős alkatrészekről forog a szó nem tanácsos nekimenni alkohollal, így maradt a jó öreg tiszta rongy.
Ha restaurálunk, ne garasoskodjunk. Persze nem szükséges mindenből liter- vagy kilószám, de ha lehet, ne a legolcsóbb távol-keleti vackokkal dolgozzunk. A minőségi kenő- és zsírozó anyagok bármelyik autósboltban beszerezhetőek, míg fölpiszkálót és konyhai dörzsikét’ általában a sarki közértben is kaphatunk. A rongyokra meg a gyerek, asszony, pár, szerető, kedves, szomszédasszony/fiú (a megfelelő aláhúzandó) megunt ruhái, levetett hacukái nyújtanak remek és kiapadhatatlan forrást…
Aztán ugye ott vannak a bevezetőben emlegetett bőr alkatrészek, melyek a huzat/napfény/pára/por közös romboló hatására úgy elfáradtak, hogy félő volt, hogy egy erősebb hajtásra simán eltörnek. Az efféle nyomasztó és veszélyes gondok elhárítására veti be az ésszel élő amatőr a patikában kapható orvosi glicerint. (Ebből mondjuk nem csak magunk miatt érdemes tartani odahaza és a műhelyben – de ugye mi most nem terjeszkedünk túl tárgyunk körén… 🙂 )
Na szóval: az ember fog egy kiürült konzervié’ dobozkát, abba kitölti a lét’ majd a kis ujjacskáival elkezdi azt gondosan szétkenni a bőrleffentyűk felületén. Mindezt addig ismétli, míg a kiszáradt bőr képes felszívni a cuccot. Nem kell félni, ha nem iszod meg, a glicerintől nem lesz semmi bajotok! Persze lehet ecsetelni is, de az kevéssé izgalmas… 🙂
E fotón szépen látható a színkülönbség: míg Peti baljánál a szíj hamuszürke, a kezelt részen már egészséges formát mutat- de példának felhozható a hátpárna is. A kezelést nem árt pár nap múlva megismételni. Ha a tárgyadból kiállítási lomhalom lesz, akkor ezt a legfeljebb fél órát igénybe vevő műveletet érdemes évente egyszer megismételni. Hidd el, bőven megéri a befektetett csekély energia és szétkent glicerin költsége!
A tárgyalt K-10-el még foglalkozni kell, lévén az induktora ugyan működik, de a delej valahol nyomtalanul eltűnik a kábeldzsungelben. Na meg az egyik esőlemez sem akar visszamenni a helyére. Ez itt ni, alant:
Ezt a tengelyt még be kell szabályoznunk…
Mára ennyire futotta, de hamarosan érkezünk a folytatással. Ismételjük: a tanácsaink általánosak, azok bármilyen katonai rádió szerelése esetén adaptírozhatóak’. S újfent nem győzzük eleget hangsúlyozni, kattingassátok gyakorta közösségi oldalunkat is, mert rengeteg rövid videó és csöppnyi írás eleve csak oda kerül ki!
Ha van kérdésed, tedd fel akár itt vagy a szokott privát csatornák bármelyikén. Tehetségünk szerint igyekszünk majd megfelelni mindre.
A szereléshez jó kedvet, gyöngyöző habzó italokat és eredményeket kíván
HA8BIT
Péter
és
HA5CBM
Miklós