Alább HG2UW Cséry Zoli írása következik. Zoli OM gyűjteményének egyik polgári rádióját mutatja be igény szerint sok képpel – mint fogalmaz, számára ez a legkedvesebb darab. Balatonfüredi amateurtársunk nemrégiben szerepelt Az ember a hívójel mögött című sorozatunkban.
Egy korabeli reklámlap
A készüléket a Telefunken cég gyártotta, 1929-30 körül. (A gyári száma: 55337) Kivitelét tekintve 3+1 csöves hálózati vevőkészülék, 105-125-153-220V váltó feszültségre. Vételi frekvencia tartománya három sávban 150kHz-1500kHz-ig terjed. Saját (belső) hangszóróval nem rendelkezik, a gyár a korabeli katalógusokban, reklámokon az Archopon-3 hangszórót ajánlotta a készülékhez, melyről még külön teszek említést. (1.kép)
1. kép
A rádión semmi kereskedelmi cicoma nem található – ha csak a skálák és a hullámváltót körülvevő három darab, míves réz ablakot nem tekintjük azoknak. A maga egyszerűségében szolgálta kora igényét, a közép és hosszú hullámú vételt, valamint a gramofon erősítést.
A készülék fedlapját felnyitni csak akkor lehetséges, ha a jobb oldalán lévő kis kulccsal (2. és 3.kép) a főkapcsolót – mely egy világítási, falon kívüli billenő kapcsoló – “Ki” állásba helyeztük –, mivel egy bonyolult retesz nem engedi a fedlapot kinyitni a rádió bekapcsolt állapotában, de bekapcsolni sem engedi nyitott fedlappal. Hiába no, akkor is létezett életvédelem…
2. kép
3. kép
A fedelet felnyitva a korabeli precíz német szerelési technika tárul elénk. A készülék mechanikus felépítése nagyon ésszerűen lett megoldva, nem túlzás , ha modulszerűnek mondjuk, hiszen jól elkülönül a három fő egység:
– a tápegység, transzformátor, egyenirányító cső, szűrő blokkok (4.kép)
– a rádió,-ill. a hangfrekvenciás egység, a három csővel és forgókondenzátorokkal
– és a rezgőköri “kosárfenék” tekercsek. (5.kép)
4. kép
5. kép
Az egyes egységek igen pontosan behasított, rugalmas vörösrézlemezkék és a csatlakozó oldalon lévő csavarfejek összeillesztésével csúsznak egymásba, tizedmilliméter pontossággal. (6.kép) Az ellenállások, kondenzátorok rögzítése és egyúttal az áramkörökbe iktatása rugalmas rézlemez csíkok közé történő beszorítással lett megoldva. (7.kép)
6. kép
7. kép
Ennek hála a készülékben talán húsz centiméternyi kötözőhuzal lelhető föl összesen. A visszacsatolása igen lágy, szinte úgy “suhan” a gerjedési pontig. Fentebb ígértem pár szót az Archopon-3-as, ívmembrános hangszóróról, mely a készüléknek kellemes, mély hangokban (!) is gazdag szobahangerőt biztosít. (8. és 9. kép).
8. kép
9. kép (Amely egyben az első is…) 🙂
10. kép
A membrán felülete meglehetősen nagy (csaknem ezerhatszáz négyzetcentiméter), és még egy bekapcsolható blokk kondenzátor is segít a hangszín szabályzásában. (10.kép) A hangszóró előlapján található forgatógombbal lehet a lengőnyelvet a legkedvezőbb helyzetbe hozni, az első próbálkozásomnál, amikor még nem volt ismerős a konstrukció, kellemes meglepetést szerzett a határozott hangerő változás, amikor is rájöttem a gomb funkciójára.
11. kép
Egy ábra még a a készülék kezelését hivatott segíteni a fedlap belső oldalán. (11.kép) A masina kapcsolási rajza az Emphänger Schaltungen IX.kötet, 301-es oldalán található.
12. kép
13. kép
S most egy kis csattanó, azaz kapcsolódás a polgári és a military világ között: a rádiókészülékért – cserében – egy R104-es készülékhez kellett tápegységet készítenem, HA8KO Attila részére. Ennek kivitelezését HG2EWM Zoli barátommal karöltve követtük el. (12-13.kép) Az Archopon-3-as hangszóró pedig HG2EVW Lajos ajándéka volt.
Baráti 73!
HG2UW
Zoli