A cím valójában egy masszív (és egyben rémisztő) anakronizmus.
Lévén, ha egy rádióamatőrnek más rézdöngölőktől kell egy műszaki „dolgot” megvédeni, akkor ott már eleve vaskos hiba van. Az, hogy mégis írunk ezen anakronizmustól pusztán a kényszernek köszönhető.
Viszont ettől az anakronizmus ténye és tárgya egy jottányit sem változik – ahogy az sem, hogy tőlünk bárhogy gondolkodhatsz. Mi tiszteletben tartjuk a „Te” nézőpontodat – nekünk viszont meg ne legyen kötelező átvenni a „tiédet”.
Mondhat bárki bármit, az FT8 – mint ahogy bármelyik másik – egy remek digitális üzemmód. A baj nem maga az FT8 – hanem a használatának mértéke, egészen pontosan a mérték egyre riasztóbb hiánya.
Akad, akinek ez (azaz a mérték/mértéktelenség aránya) nem jön le, s hatra-vakra általánosít, duzzog, horribile dictu sértéseket vág azok fejéhez is, akik ezt a módit „is” szeretik olykor használni.
Hasonlatként leírható: ez nagyjából olyan, mint télen a hideg okán elkövetett háborgás. A fagyot „fenével etetni” egy határig vicces – utána fárasztó, még tovább fokozva pedig nevetségessé teszi azt, aki elköveti.
A legvége, ha tetszik legalja meg az, amikor a mértéktelenül morgolódót elkezdik „nem komolyan venni” a többiek. Szerintünk teljes eszű ember nem vágyik már az ezt megelőző, rá nézve káros állapotokra sem, nem hogy a semmibevételre – ám ha valaki ide törekszik, mi természetesen tiszteletben tartjuk az irányultságát. Viszont, mintegy cserében legyen meg a jogunk ahhoz, hogy annak nézzük az abcugolót, amivé vált, amivé magát tajt’ sikerrel degradálta.
Ez egy ilyen win-win játék.
Manapság divat az FT8-at lenézni. Sőt, divat „mindent/bármit” lenézni, ami a saját csőlátásunkon kívül esik. Szörnyű kortünet, amely a kis számú amatőrök között egyenesen pusztító hatást kelt.
Pedig az emberség/amatőrség – mondjon bárki bármit – nem ott és akkor múlik el (vagy a másik szélsőségként: kezdődik), amikor a billentyű vagy a PTT helyett az F-akárhányat nyomkodom – hanem akkor, amikor ex cathedra kijelentem, hogy ez vagy amaz az üzemmód „nem amatőrködés”.
Illetve akkor, amikor megfordul a trend, s nem az üzemmód lesz értem, hanem én az üzemmódért.
S itt vissza is értünk a mértékhez, illetve annak hiányához. No és a címben szemlélhető fullos anakronizmushoz.
Ne szóld le azt, aki ezzel „is” játszik. Pláne annak fényében, hogy kis kutatás után jó eséllyel mi is tudnánk olyat találni az életedben, amiért téged állíthatnák – értelmetlenül és érdemtelenül – pellengérre. Viszont cserében jól hangzana az ál(nok)ságunk, s beleillene e mindent lenéző korba.
Amely kor gyermekei amúgy pedig nem néznek le „mindent”.
Igazolja ezt ez az apró cikk is.
73!
a HA5KDR csapata