Remek házi szerzőnk, Balás B. Dénes távközlési technikus újfent egy remek cikket küldött nekünk. Látszólag egy apróságról ír – de ha jobban megkapirgáljuk a felszínt íziben kiderül, hogy nagyon is fontos kis tárgy a címben szereplő műszer. Hiszen egyrészt az ápoltak – másrészt az antikvitásokat szeretni szerelő amateurtársak, harmadrészt pedig a minden eredeti részletre adó pipifaxos gyűjtők figyelmét is felkeltheti HA8BDE Dénes Om dolgozata…
A Rádiótechnika folyóirat 1961. évfolyamában, az Univerzális gyári mérőműszerek című induló sorozatban, a honvédség részére készült ALUNIV rajműszert ismertették elsőként. A szerző, Windisch Aladár, „a régi honvédség nehéz, nagy teljesítményű rádióállomásai” részére gyártott tartozékként jellemzi. Ezzel mindjárt két problémánk van: 1961-ben mi számított régi honvédségnek – illetve mit tekintettek nehéz rádióállomásnak?
Nos, emlékeim szerint 1961-ben, az 1945 előtti Magyar királyi Honvédség volt a „régi” és az 1951. június 1. utáni az új, a Magyar Néphadsereg. (1945. és 1951 közötti időszakban valóban a magyar katonaság Magyar Honvédség néven működött, de erről az időszakról nem sok szó esett.)
A Magyar Királyi Honvédség R/3, R/5, R/7a rádióit beépített kombinált műszerekkel szerelték fel, amelyek a legfontosabb fűtő és anódfeszültségeket átkapcsoló segítségével mérték. Az R/7a adó feszültség-átalakítójához viszont rendszeresítettek egy „D” – típusú, egyszerű, úgynevezett „zsebműszert”, mellyel az akkumulátorok feszültségét lehetett vizsgálni. (Utóbbi látható a nyitóképen legfelül.)
A felsorolt berendezések egyike sem volt „nehéz” rádió, az valahol az R/8-nál kezdődött. Az R/8a állomás tartozékai között, az ábrás cikkjegyzék egyik példányán a „D” típusú műszer, egy másikon már „Kombinált műszert” nevez meg, amely külsejében hasonlít az Aluniv-hoz, de még nem az, fekete bakelit doboz, átkapcsolója csak a V-A váltást végzi, a méréshatárokat külső előtétekkel tudták változtatni. Tehát az 1945 előtti honvédség rádióinál nem találtam Aluniv műszert.
Kollár Ernő mindig megbízható közlése szerint a műszert 1952 körül kezdte gyártani az EKA, nyilván az akkor fejlesztett katonai rádióállomások igénye szerint. Elsőnek a nehézrádiónak egyáltalán nem nevezhető durván egy Wattos R-20 készüléket említeném, melynek tartozék dobozában kapott helyet és fontos szerepet, mert ez a klasszikus rövidhullámú adó-vevő semmiféle műszerrel nincs ellátva.
Cornides Tamás, HA5IT gyűjtése, R-20 tartozék doboz Aluniv-val
Az R-20 készülék tervezése 1950-ben történt, az első sorozat gyártása 1951-re tehető. Nyilván ennek a rádiónak tartozékaként rendeltek rajműszert az EKA-tól. Az R-30 közepes rádióállomás kocsiba épített változatánál is szűkség volt feszültségmérésekre, mert az akkumulátortöltőben ugyan volt ellenőrző, s az adóba is beépítettek egy kombinált példányt, amellyel fűtést, elő- és anódfeszültséget lehetett mérni – viszont a kocsi akkumulátor telepeihez, valamint a sátorba, épületbe telepített állomásokhoz szükség volt egy műszerre. Tehát az R-30 állomás tartozékai közé is felvették a rendszeresített Aluniv-ot.
Ugyancsak kellett efféle eszköz az R-40 nehéz rádióállomáshoz, de emlékeim szerint ide már nem a rajműszert, hanem UNIVEKA-t alkalmaztak, mert az ötszáz Voltos méréshatár kevés volt.
Visszatérve Windisch Aladár mondatára, a műszert nem a régi honvédség nehéz rádiói részére, hanem a Magyar Néphadsereg R-20 kis- illetve R-30 közepes rádiója részére gyártották, de használták a vezetékes alegységek is.
Az általam vizsgált két példány egyike 1952-ben, a másik 1953-ban készült.
Az úgynevezett EKA
1952-es ALUNIV
Vélhetően az EKA idővel átadta a gyártást az EKM vállalatnak, vagy megváltozott a cégneve, mert a sötét színűre festett műszerek skáláján már az utóbbi cégjelzés jelent meg.
A fából készült műszerdoboz nyitva és csukva
EKM gyártású műszer 1952-ből. (No. 6529/1952 Fotó: Kollár Ernő)
EKM gyártású műszer 1953-ból. (No. 252196/1953)
Eredeti műszerzsinórok az Aluniv-hoz. (Cornides Tamás gyűjtése.)
Időközben képbe került egy negyedik példány is – lásd két fényrajzon kissé lejjebb -, amelyik a gyártási szám alapján a legrégebbi, vélhetően 1952-es, esetleg még 1951-es. Érdekessége, hogy a műszerház öntvénye nem lett elég gondosan megmunkálva, oldalt kitüremkedés látszik. Sajnos a festése már nem az eredeti.
S akkor következzék egy kis javítástörténet… 🙂
…azaz terítéken a 127260 számú EKA műszer. Szétszedés után azonnal látszik a sok szakszerűtlen berhelés nyoma. Az R3 sönt leszakadva, R1 két kiloohmos ellenállás helyett kisebbet kell betenni – s így tovább, amíg a dobozban akad hely. Számos forrasztást át kell melegíteni vagy újra elkészíteni mert rosszak. A váltóáramú mérést az R10 ellenállás beállításával lehet pontosítani. Mivel az egyenirányító már nem eredeti, a Kuprox helyett germánium diódát tettek bele, az R10 huzalellenállás eredetileg négyszáz Ohmos értékét is változtatni kell kisebbre.
S akkor zárásként következzék az egykori hirdetés a Rádiótechnikából. 🙂
Mára ennyi fért bele, de hamarosan érkezünk az újabb érdekességekkel…
73!
HA8BDE
Dénes